Az élet nagy dolgai első nekifutásra

Bétateszt

Bétateszt

Mennyit adsz a feléér'?

.. avagy egy olcsó autó eladásának krónikája

2020. április 12. - iAmABetaTest

A mi "kis" I-es Octaviank 2012-ben került a családba. Korához képest látszólag nagyon jó állapotnak örvendett, így a vele való kapcsolat hosszútávúnak ígérkezett. Sajnos alig 3 év után elkezdett módszeresen szétesni: először az elektromos ablakok adták meg magukat, a tetőkárpit kezdett lógni, majd ahol olajnak kellett volna lennie, ott már több víz volt, mint az odavaló folyadék.. Többszázezer forintra becsülték fel a javítást, így hát a garázsba kényszerült.. 2015-ben döntöttem úgy, hogy márpedig ha törik, ha szakad, én újra autót faragok belőle, lassan, de biztosan.

A motorral kellett kezdeni, utána jöhettek a fékek, aztán az ablakok, ami talán a legnagyobb kihívásnak ígérkezett, mivel nehéz volt alkatrészt szerezni, és ami volt, az is igen drágán. Zárakat is egytől-egyig cserélni kellett, közben azok is feladták küzdelmet. Ekkor döbbenten vettem észre, hogy a szép kék autómon minden mosás után egyre több fehér volt van. Ezek a fehér foltok pedig egyre nőttek, az autó mattult. A munkám miatt több száz kilométerrel odébb, nagyvárosba költöztem, ahová nem vittem magammal. Az örökös álló helyzet még jobban megviselte az autót, az eddigi munkám úgy látszott, kárba vész. Nem tudtam annyi időt ráfordítani, amennyi dolog elromlott rajta, a tetőkárpit már nem csak lógott, hanem teljesen elengedte a rögzítés, az ablakok újra feladták a küzdelmet, csak a vezető oldali tartotta magát hősiesen. Úgy döntöttem, mindketten jobban járunk, ha megválunk egymástól.. 

Háromszázhúszezer forintot kértem érte, a futómű, motor és a váltó a javítások után szerencsére kitartónak bizonyult, az ablakok és az esztétikai problémák pedig alkualapul szolgáltak a vevőnek. 

A hirdetésben feltüntettem, hogy a hét minden napján, reggel nyolctól este nyolcig elérhető vagyok, amennyiben mégsem, természetesen mindenkit visszahívok. Hamarosan megérkezett az első hívás este 11-kor. Bár igyekeztem minden kérdésre felkészülni az első hívás előtt, a "Milyen a koppanása"-kérdés elhangzása után mégis tanácstalan lettem. Megnyugtattam az érdeklődőt, hogy szerencsére nem kopog benne semmi, de ennél több információval nem tudok szolgálni. Végül nem jutottunk dűlőre. 

A második hívás sem kezdődött ígéretesen, a kérés az volt, hogy tudnék-e mesélni az autóról. Mivel hosszú, részletes leírást adtam a hirdetésben, ismét tanácstalan voltam, mivel kéne kezdenem. Szerencsére nem kellett végigmondanom 1997-től, csak a hirdetésben levő "elektromos ablakok működési aránya 4/1" mondat tűnt rossz választásnak, azt kellett bővebben kifejtenem. Ekkor kaptam az első ajánlatot: "Na figyeljen aranyos, mondta, hogy ugye esztétikailag vannak problémák, meg aztán ott vannak az ablakok is, kék színben pedig ez az autó nem eladható, így kettőszázezer forintot adok érte, és már megyek is az adásvételivel érte.. ". A kék színnel való érvelés még jobban meglepett, mint az, hogy rögtön százhúzezer jó magyar forintot próbáltak alkudni telefonon keresztül. Nem lett üzlet.

Végül érkezett egy hívás, komoly kérdésekkel, ám mégis eljutottunk arra a pontra, hogy mégsem voltam elég felkészült. Megtartottam-e az alkatrészekről a számlákat? Vállalt-e a szerelő garanciát a javításokra? Sajnos nem tartottam meg, hiszen sokáig nem szántuk eladásra, egy 23 éves autóval a garanciát egy mondatban említeni pedig elég furcsának tűnt. Amikor pedig elmondtam, hogy még klíma sincsen benne, sajnos végképp elüldöztem az érdeklődőt. 

Elérkezett az első alkalom, hogy élőben is kíváncsiak lettek volna az autóra. Megbeszéltük a helyet, időpontot, másfél óra múlva már sort is kerítettünk volna rá. Sajnos bizonyára történt valami közben, mert sosem bukkantak fel..

Ezután következett még jópár telefonon alkudozás, cserére rábeszélés, amíg úgy nem döntöttem, hogy egy ideig pihentetem a hirdetést. Alig pár nap inaktivitás telt el, megérkezett A Hívás. Végig abban bíztam, hogy valaki a fehér foltok és lógó tetőkárpit mögött meglátja, Az Autót, ami nem fogja cserben hagyni, ha törődik vele. Még ennél is többet láttak meg benne. A vevő pontosan ilyen autót szeretett volna, és még az sem tántorította el, hogy a vizit napján döntött úgy a hátsó ajtó, hogy nem szeretne többet kinyílni. Értett hozzá, már felkészült, hogyan fogja megjavítani az ablakokat, ajtókat. A próbakör és a vizsgálat után háromszázezer forintért elkelt az én örök kihívásom. 

Hihetetlenül megnyugtató érzés volt a megfelelő embernek eladni az autót, ami évek alatt, minden rossz ellenére, az emlékekkel együtt a szívünkhöz nőtt. Azóta találkoztunk már vele az úton, boldog tulajdonosával, aki biztosított róla, hogy minden hibáját kijavította, így még sokáig tervezik együtt róni az utakat. 

Hiába, minden zsák megfeleli a maga foltját. 

skoda.JPEG

A bejegyzés trackback címe:

https://insideoutside.blog.hu/api/trackback/id/tr3315607830

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jeff 2020.04.13. 19:22:00

Sajnos nem egyszerű használt autót eladni, főleg az olcsóbb kategóriákban. Elképesztő mennyiségű büdös paraszt fog felhívni, a telefonon alkudozó köcsögtől az egyszer csak felszívódó vevőjelöltön át a suttyó miskolci autónepperig, aki télen -10-ben ránézésre megmondja, hogy nem megy az egyébként hibátlan klíma, és ezért engedjek 1.2-ből 300.000 forintot. Türelem kell hozzá.
süti beállítások módosítása